A római ember életének egyik fontos eseménye volt a házasságkötés, melynek társadalmi kihatásai is voltak. Az apa ezért gyakran maga választotta jövendőbeli menyét, vagy vejét. A házasságkötés, – melyet sokszor hosszú jegyesség előzött meg -, alsó korhatára a lányoknál 12, a fiúknál 14 év volt A jövendőbeli házaspárt gyakran már gyermekkorban eljegyezték a szülők, az apák tanúk jelenlétében vállaltak kötelezettséget, hogy gyermekeiket összeházasítják. Sok esetben jegyajándék adására is sor került. Ha később valamilyen oknál fogva nem jött létre a házasság, az ajándékot vissza kellett adni. Az esküvő napját is nagy körültekintéssel választották ki, a hagyomány szerint, figyelembe véve a jó előjeleket, a legkedvezőbb időpontot választották ki, – egyes antik írók június végét tartják a nász legjobb időpontjának. Erre az alkalomra összegyűltek a család tagjai és azok barátai.
A menyasszonyt már előző este felöltöztették díszes tunicába, aki ezen az estén még elbúcsúzik gyermekkori játékaitól – larjának, vagyis házi istenének gondjaira bízza őket…