„Másnak csak jussa a trón, – néked – elégtételed is!”

„Több évtizedes hatalmi harc, után, 1115-ben Kálmán király katonáival elfogatta Álmos herceget, és annak kicsiny fiát, Bélát; és megvakíttatta őket. Béla herceg ezután Dömösre, majd tisztázatlan körülmények között a Pécsváradi Kolostorba került. Béla szörnyű emlékei és fogyatéka ellenére a szerzetesek között nyugalomra és békére lelt. Liszkay Teréz drámája rámutat arra, hogy a hosszú évek alatt Béla lélekben milyen óriásira emelkedett…
A barátok nagy gonddal okították, tanították. Az irgalomról, a megbocsátásról, a türelemről szóló elmélkedések a kolostor falainak minden napi témái voltak. Így hát, Béla herceg, a pécsváradi kolostor óvó, fénytől elzárt falai között egy saját világot épített fel, és várt… Várt hosszan, és türelmesen… Maga sem tudta mire… Talán a lélek világosságát jelentő fényre, amelytől lidérces álmainak végét, és megbántott igazságának eljöttét remélte.
Egy napon aztán követek érkeztek unokatestvére, – a már akkor betegen vezeklő- II. István király udvarából…
E váratlan fordulat Liszkay Teréz drámájának gyújtópontja. Viharos gyorsasággal peregnek az ezt követő események, házasság Ilonával, koronázás, gyermekek, majd a történészek által máig is találgatásra okot adó aradi mészárlás rejtélye, és annak minden lelki gyötrelme… Igazi sorsdráma ez, az elvesztett bizalomról, hűségről, tisztánlátásról.”

Őszinte szívvel ajánljuk mindenkinek, de elsősorban is azoknak, akiket érdekel a magyar történelem, magyar királyaink sorsa.