2020. április 18-án súlyos betegség következtében elhunyt Gyimesi Edit, népművelő, közösségszervező, két cikluson keresztül Székesfehérvár Képviselőtestületének tagja, területi képviselőként, valamint a szociális bizottság tagjaként.
Gyimesi Edit 1955-ben született Szegeden, ahonnan a Berhidai Csecsemőotthonba, majd Rácalmásra, Soponyára került gyermekotthonokba. Diákként 1969-ben a Dégi Nevelőotthonból került Székesfehérvárra, a Teleki Blanka Gimnázium matematika tagozatára, amelyet nagyon szeretett.
Nyarait és az ünnepeket pápai rokonainál töltötte, amelyekre mindvégig szívesen emlékezett. Sokat jelentettek számára ezek a pápai nyarak…
A gimnázium elvégzését követően első munkahelye, -mint sokaknak Székesfehérváron- a Videoton Elektronikai Gyár lett, ahonnan 1974-től a Haász Erzsébet vezette Videoton Művelődési Házba igazolt át, népművelőként. Feladatai közé tartozott –egyebek mellett- az akkor Videoton Színpad, későbbi Szabad Színház munkájának segítése, ahol megtalálta igazi közegét, így egészen haláláig a társulat mellett maradt önkéntes segítőként.
1982 után a Videoton Oktatási Központban folytatta népművelői munkáját. Ez alatt az idő alatt két diplomát is szerzett, egy népművelőit, és egy szociológiait. Ez utóbbit az Szatmári Irgalmas Rend székesfehérvári tevékenységéről írta.
[singlepic id=1727 w=560 h= float=]
A nyolcvanas évektől a színház után magával ragadta a film világa is, ekkor kezdett a mozival foglalkozni. Először a Fejér megyei Moziüzemi Vállalatnál, később Flamexnél, majd a Barátság Moziban szervezett nagy közönséget vonzó programokat. Nevéhez fűződnek olyan jeles alkotók részvételével zajló ünnepi filmbemutatók és közönségtalálkozók, mint pl. Jancsó Miklós, Makk Károly, Sára Sándor, Tarr Béla, és a fiatalabbak közül Pálffy György és Tóth Barnabás…
Rendszeresen részt vett a filmszemlék, és Független Filmes Fesztiválok előzsűriző munkájában, és szervezésében. Éveken keresztül szervezete a Barátság Mozi műsorait és rendezvényeit, később a multiplex mozikban zajló új magyar filmbemutatók közönségtalálkozóit.
Dolgozott a Szent István Király Múzeumban, a Szín- Tér Egyesületben programszervezőként, a Nemzeti Művelődési Intézet kulturális összekötőjeként.
A közösségszervezés mellett politikai feladatokat is vállat. Székesfehérvár Önkormányzatában két cikluson át területi képviselő, valamint a Szociális Bizottság tagja volt. Nagy empátiával, lelkiismeretesen végezte képviselői munkáját, mindenkinek segített, aki csak hozzá fordult.
Közéleti tevékenysége mellett szabadidejében szívesen focizott, vagy biliárdozott, kirándult a barátaival, vagy színházat, mozit nézett, rengeteget olvasott. Teljes életet élt, igazi közösségi ember volt, noha, ha valaki összefutott vele egy-egy vernisszázson, vagy más kulturális programon mindig egyedül, szerényen meghúzódva, magányosan álldogált az utolsó sorokban…
Súlyos betegségben, de jó barátai figyelme, gondoskodása mellett hagyta el a földi világot, április 18-án. Éppen nagycsütörtökön töltötte be 65 életévét. Ebből a 47-et közösségszervezéssel töltött, Székesfehérvár kulturális életének meghatározó alakja volt.
Rokonai Pápán, szűk családi körben helyezik örökre nyugalomra. Barátai a járvány elmúltával a sírjánál majd leróhatják kegyeletüket.